A horkolásról

A felnőtt lakosság csaknem fele alkalmanként, minden negyedik ember rendszeresen horkol.
Sok ember életét, társas kapcsolatát keseríti meg a horkolás, bár ők maguk nem szenvednek tőle közvetlenül.

A horkolásnak alapvetően két formáját különítjük el:

Primer vagy jóindulatú horkolás

A primer horkolás a felső légutak valamilyen alkati, anatómiai viszonyából adódó hangjelenség az alvás alatt, mely általában egyenletes hangzású, nem ritkán testhelyzet függő. A „jóindulatú” horkolás egészségkárosodást nem okoz, hosszú távon azonban antiszociális lehet, a hálótársat rendkívül zavaró tényezőként szerepelhet. A felső légutakban létrejövő alkati elváltozások légáramlási szűkületet okoznak. A szűkületen az alvás közben átáramló levegő mozgása felgyorsul, mely megrezegteti a légutak laza, tartóváz nélküli területeit, és létrejön a horkolási hang.

Pathológiás vagy kóros horkolás; alvás közbeni légzészavar; alvási apnoe

A patológiás, vagy kóros horkoláskor a légzés idegi szabályozási zavara miatt is a felső légutak valamely szintjén elzáródás lép fel, ezért alvás közben a légvétel rövidebb-hosszabb időre kimarad. Ez az alvási apnoe. A légvétel hiánya miatt lecsökken a szervezetben az oxigén szintje, mely ébresztési reakciót vált ki, a beteg egy hangos horkantás után tovább folytatja a légzést, de ez a folyamat rendszeresen ismétlődik az alvás alatt. Az alvás természetes folyamata ilyenkor felszabdalódik, a páciens nem tudja kipihenni magát, ezért a nappali munkavégzését kínzó aluszékonyság, fáradékonyság vagy többszöri néhány másodperces elalvási roham zavarja meg, mely akár veszélyeztetheti a páciens életét pl. autóvezetés során. A kóros horkolásra jellemző, hogy a zavart, rossz alvási folyamat miatt csökken a szervezet oxigenizációs képessége, ezért jelentősen megnövekszik a keringési rendellenességek, a szívinfarktus, az agyi keringészavar, és sok más betegség kockázata is.